Itt az új összehajtható, feltekerhető mobiltelefon

Megmutatta a Microsoft a Windows 8-at

Zárt ajtók mögött debütált a fejlesztés alatt álló rendszer, amellyel a Microsoft a SoC (System on a Chip) architektúrákat is célba vette.  

Csalódottan távoztak Steve Ballmer, a Microsoft vezérigazgatójának a CES (Consumer Electronics Show) rendezvényen tartott beszédéről a jelenlévők. Többségük ugyanis az előzetes pletykák alapján a Windows 8-at, illetve a Google TV konkurensnek szánt Windows TV boxot akarta látni, ám nem így lett, a redmondi szoftvercég vezére ugyanis csak mellékesen beszélt a Windows 8-ról, míg a Microsoft TV-je blöffnek bizonyult.

Néhány kiválasztott médium munkatársa mégis valamelyest elégedetten zárhatta a tegnapi napot. Számukra ugyanis még Ballmer beszéde előtt egy zárt ajtós sajtórendezvényen Steven Sinofsky, a Windows üzletágvezetője már működés közben is bemutatta az ARM architektúrán futó Windows 8 egy korai változatát. Bejelentésük alapján így biztossá vált, hogy a következő Windows hivatott hadba szállni a táblagépek piacán. A jelenleg regnáló rendszerük ugyanis erre nem teljesen alkalmas. "A Windows 7 nem egy olyan platform, amit táblagépekre terveztek" - nyilatkozta egy korábbi interjúban Sarah Rotman Epps a Forrester elemzője. Habár rendelkezik érintéses funkciókkal, az interfész elsődlegesen nem az érintésre lett tervezve. 

Az exkluzív eseményről a Microsoft a sajtószobáján keresztül is beszámolt, így nagyjából pontosan tudhatjuk azt, hogy mi hangzott el a rendezvényen. A Microsoft bejelentése alapján tehát "a Windows következő verziója támogatni fogja a SoC architektúrákat, így az NVIDIA, a Qualcomm és a Texas Instruments ARM rendszereit is. Az x86 architektúrák esetén pedig együttműködünk az Intel és az AMD képviselőivel, hogy olyan alacsony áramfelvételű SoC-ot alkossunk meg, amely támogatja a Windows platformot és a natív x86 alkalmazásokat."

Sok a kérdőjel

A SoC architektúrák támogatásán felül azonban nem sokat lehet biztosan állítani a leendő platformról. A Microsoft egyrészt megtiltotta az eseményen a fotók és a videók készítését, másrészt a kiállított tesztgépen habár a következő Windows motorja futott, a képernyőn a Windows 7 felhasználói felülete látszott. Az tehát nem derült ki, hogy miként néz ki a fejlesztés alatt álló rendszer felhasználói felülete, hogy milyen új funkciók kerültek bele, sőt még azt sem lehet tudni, hogy mi lesz a neve. Egyelőre a Windows 8 név tartja magát. A NVIDIA Tegra 2 tesztgép alapján csak az biztos, hogy a Windows 8 mellett az Internet Explorer 9-nek és az Office irodai programcsomagnak is készül a SoC-alapú változata.

A Windows 8 megjelenéséről egyelőre hivatalosan egyik Microsoft képviselő sem kívánt nyilatkozni. Pletykák alapján a platform első publikus változata legkorábban az év végén érkezhet, míg a végleges változatot sokan 2012-re valószínűsítik.

Frissítés: Steve Ballmer beszéde alatt a közönségből valaki rögzített pár percet a Microsoft ARM-es bemutatójából.

A kép forrása: Microsoft

Samsung Galaxy S II

Bevezető, tartozékok

Tavaly júliusban megjelent a nagy dérrel-dúrral beharangozott Samsung Galaxy S, amely bár magabiztosan hozta a kötelezőt, az úgynevezett wow-effect elmaradt, az állunkat azért nem keresgéltük a padlón. Ettől függetlenül egy igen korrekt gépről volt szó, amely a mai napig megállja a helyét a kínálatban, az eladások is ezt igazolják. Idén barcelonában pedig bemutatták a következő modellt, az i9100 Galaxy S 2-t, amely minden téren túl akarja szárnyalni a híres elődöt.

Már a februári Mobile World Congress is a Galaxy S II-től volt hangos, azóta pedig folyamatosan ketyeg a marketinggépezet, szinte minden héten kaptunk valamilyen kóstolót a koreai gyártó új zászlóshajójáról, melyre sokan szinte messiásként tekintettek. A specifikációkat tekintve ez nem is csoda: bivalyerős hardver, a legújabb Android rendszer, valamint a szanaszét reklámozott Super AMOLED Plus kijelző jellemzik a gépet; ezen szavak hallatán a legtöbb telefonrajongónak összefut a nyál a szájában. Lássuk, képes-e megfelelni a várakozásoknak!

Hozzánk egy forgalomba nem kerülő tesztkészülék érkezett, így a csomagolásról és a tartozékok minőségéről nem tudok nyilatkozni. A mi dobozunkban egy microUSB-kábel, egy hálózati töltő és egy sztereó headset lapult, a boltokban kapható modell mellett egy microSD kártya és egy speciális microUSB kábel is lesz, utóbbi segítségével csatlakoztathatunk például pendrive-okat a mobilunkhoz (ez az úgynevezett USB on the go funkció); a füles egy jó minőségű darab, közepes hangerő és dinamikatartomány jellemzi.

Külső

Tesztalanyunkat az ember önkéntelenül is az elődjével, a Galaxy S-sel hasonlítgatja össze. Az anyaghasználat maradt, a GSII-ben is a plasztik dominál, amelyet már az elődnél is többen furának éreztek, hiszen egy felső kategóriás modellbe sokak szerint fém borítás dukál. A telefon mérete 125,3 x 66,1 x 8,49 milliméter, az alig 8 és fél milliméteres vastagságával pedig a legvékonyabb okostelefon a piacon, két tizeddel megelőzve a Sony Ericsson XPeria arc-ot. A 116 grammos tömege is különleges, a gyakran féltégla nehézségű okostelefonok között kuriózum egy ilyet kézbe venni, ráadásul az enyhén ívelt alsó rész miatt szépen a tenyérbe is simul, így biztosítva a stabil fogást

Az előlap nagy részét a 4,27 hüvelykes érintőképernyő foglalja el, szerintem ezzel senkinek nem mondtam újat. Felül található a hangszóró, a fény-szenzor, a közelségérzékelő és a 2 megapixeles másodlagos kamera, melyet elsősorban videótelefonálásra érdemes használni. Az előlap egyetlen fizikai gombja az alsó sáv közepére került, a billentyűt egyszer megnyomva a készenléti képernyő első oldalára ugrik a rendszer, dupla klikkre pedig a hangvezérlőt varázsolhatjuk elő. A gombot két kapacitív technológiát használó érintőbillentyű fogja közre: a bal oldalit tapizva előcsúsznak a beállítások, a jobb oldalit simogatva pedig visszaléphetünk az előző oldalra.

A kijelző képátlója 0,27 hüvelykkel nőtt a Galaxy S-hez képest, a felbontás viszont maradt: tesztalanyunk is 800 x 480 képponttal operál, a karcolásokkal szembeni ellenállást pedig a Gorilla Glass bevonat biztosítja. A panel Super AMOLED Plus technológiájú, amely mint a neve is mutatja, az eddig használt Super AMOLED továbbfejlesztése. A minőség kiváló: tűéles képeket, vibráló, élénk színeket, óriási betekintési szöget és komoly fényerőt kapunk, utóbbi állítólag 18 százalékkal erősebb az elődjénél. Ezt persze nem tudtuk lemérni, ilyen szempontból normál fényben nagyjából egyforma a két panel, sötétben viszont érezhetően erősebben világít a Plus. Közepes fénynél nagyon jól olvasható, az erős napfény viszont érezhetően odatesz neki, bár a konkurens technológiáknál érezhetően jobbak a láthatósági viszonyok. A Super AMOLED-ben használt pentile mátrixot egy sztenderd RGB mátrixra cserélték le, amely 50 százalékkal több subpixellel kecsegtet. Ezért bár a Galaxy S2 és az S felbontása megegyezik, előbbi érezhetően tisztább képet tud felmutatni a másfélszeres subpixel-szám miatt, a sávosodás eltűnt a panelről. A tónusokat ráadásul három lépcsőben állíthatjuk a szoftverben, mellyel a Super AMOLED kissé túlszaturált színeit fakóbb árnyalatokra cserélhetjük.

Super AMOLED Plus vs Super AMOLED

A hátlap kettős érzéseket váltott ki belőlem: egyrészt irtó jól néz ki a fekete, bordázott plasztiklapka, amelyet az ezüst Samsung felirat és a kamerát és vakut körbevevő, szintén ezüst színű fémkeret roppant elegánssá tesz. Másrészt maga a borítás alig pár gramm, viharos időben vigyázni kell, hogy memóriakártya-cserénél nehogy az elfújta a szél következő epizódjába csöppenjünk vele; érezni, hogy spóroltak az anyaggal a vékonyságra és könnyűségre igen érzékeny koreaiak. A fedlapot nem túl egyszerű lefejteni, több helyen is rögzül a készülékházhoz; emiatt viszont nagyon pontos az illeszkedés, egy átlag felhasználó pedig nem fogja naponta cserélgetni. Alul kapott helyet a külső hangszóró, amely kellemes hangerővel rendelkezik, így kihangosított hívásokhoz ideális. Zenehallgatáshoz már nem annyira, a dinamikatartomány keskenysége és a magasabb hangerő torzító hatása miatt nem kell audiofilnek lenni ahhoz, hogy visszadugjuk a fülest. Tovább boncolva a gépet a borítás alatt az akkumulátort, valamint a microSD-kártya és a SIM-kártya foglalatát találhatjuk; érdekes, hogy míg előbbi cseréjéhez a telep kivétele is szükséges, utóbbi kivételéhez nem kell az akkuhoz nyúlnunk. Persze SIM-csere esetén amúgy is újraindul a rendszer, viszont így a memóriakártyát sem babrálhatjuk reboot nélkül (a hot swap csak álom marad); érdekes koncepció, az biztos.

Az oldalsó interfészek és gombok száma négyre csökkent, ez részben az alul található Mobile High-definition Link portnak nevezhető. Ez a szabvány egy egységes interfészt definiál a multimédiás eszközök csatlakoztatására: egy microUSB-aljzattal van dolgunk, ezen keresztül köthetjük a számítógépre vagy a hálózati töltőre a mobilt, de ezek mellett 1080p-s HDMI kivezérlésre, valamint az úgynevezett USB on the Góra is képes a készülék. Az MHL porton kívül a bal oldalon találjuk a hangerő-szabályozó billentyűket, jobb oldalt pedig a képernyő lezárására és feloldására, valamint a ki- és bekapcsolásra szolgáló gombot láthatjuk, a 3,5 milliméteres kimenet pedig felül, enyhén jobbra tolva kapott helyet.

Hardver, sebesség

A hardveres specifikációknál egy kicsit elszaladt a ló a Samsung mérnökeivel, sikerült megalkotniuk a mai mobiltelefon- és táblagép-kínálat legerősebb gépét; legalábbis ami a borítás alatti vas képességeit illeti. A gép lelke egy kétmagos Exynos processzor, amely magonként 1,2 GHz-en ketyeg. A grafikus számításokat egy négy fragment processzorral szerelt MALI-400 GPU végzi, amely mellé 1 GB LP-DDR2 RAM került; az LP a low power szavakat takarja, amely az átlagosnál alacsonyabb energiafelvételre utal. Ezek mellett 2 GB ROM és 12 GB belső memória áll a rendelkezésünkre, utóbbit természetesen bármikor kibővíthetjük egy micro-SD kártyával. A processzor és a grafikus egység képességeire nem térnék ki külön, lévén ezekkel már részletesen is foglalkoztunk egy-egy cikkünkben.

A mobilon az android rendszer 2.3.3-as verziója, azaz a Gingerbread fut, szinte akadásmentes működést produkálva. Bár a Gingerbread még nem támogatja a két magos processzorokat, az 1,2 GHz-es órajel jótékony hatással van a rendszer sebességére. Persze azért a második processzormag sem marad kihasználatlanul, a Samsung mérnökei ahol tudtak, belenyúltak a rendszerbe, hogy a legtöbbet hozzák ki az Exynos-ból. A főképernyő lapozása és a menü görgetése teljesen folyamatos, az alkalmazások szinte azonnal elindulnak, a Google Maps szélsebesen rajzolja a térképet, a képek kétujjas nagyítása pedig igen komoly sebességgel megy végbe.

Külön ki kell emelnem az alkalmazások közötti váltást, azaz a multitaskingot: a procedúra rettentő gyors, a háttérbe pakolt programok egyáltalán nem zavarják az éppen futókat, a letöltések és szinkronizálások is a felhasználó számára láthatatlanul mennek végbe. Az 1080p-s videók lejátszása és felvétele meg sem kottyan a masinának, a két magra optimalizált internetböngésző pedig egyszerre több oldalt nyitva tartva is hasít. Persze mivel androidról beszélünk, a Galaxy S II-t is meg lehet akasztani, néhol tapasztalható egy kis röccenés, a képernyő feloldása sem teljesen sima, a telefon forgatása közben bekövetkező orientáció-váltás pedig még mindig nem a leggyorsabb; általában viszont olajozott a működés, tesztalanyunk a mai droidos kínálat legkomolyabb sebességbeli élményét nyújtja. Érdekesség, hogy a főoldalra kipakolható naptár-widgetek csúnyán beleköpnek a levesbe, ezek felett lapozgatva és a tartalmukat görgetve kellemetlen akadásokat tapasztalhat az ember. Fura módon ezt csak az említett két minialkalmazásnál tapasztaltam, ennek okára máig nem derült fény, álmatlan éjszakákat okozva ezzel a szerkesztőség tagjainak.